A fogmosás az fogmosás, gondolják sokan, és a lehető legegyszerűbben közelítik meg a kérdést: lekapnak egy fogkefét a bolt egyik polcáról, mellé dobnak egy fogkrémet és jobb esetben egy fogselymet tartalmazó dobozt, majd igyekeznek betartani a szájápolás szabályait. Vagyis, hogy reggel és este meglegyen, szinte mindegy, hogyan és mennyi időt alatt, csak behúzhassák az ikszet a képzeletbeli rubrikába.
„Ez is megvolt!”
Szuper! De tényleg az? A probléma ezzel a megközelítéssel az, hogy a fogmosás (és úgy általában a szájápolás is) művészet. Nem mindegy, hogy az ember miképp csinálja, ha azt szeretné, hogy a fogai valóban tiszták és egészségesek legyenek. Ha el akarja kerülni a fogszuvasodást és a lehető legkevesebb fogkővel szeretne találkozni a rendszeres kontroll során. Vagyis ne csak szépek, de épek is legyenek azok a rágószervek.
Fogérzékenység esetén pedig létfontosságú nemcsak a technika, hanem az is, hogy milyen fogkefét használ az ember, mert elég néhány durva mozdulat és helytelenül kiválasztott eszköz, hogy a tünetek idővel rosszabbodjanak.
Dörzsölés helyett lágy mozdulatok
A helyes szájápolás alapjait ugyanúgy meg kell tanulni, mint a biciklizést, de szerencsére egyetlen páciens se marad ezen a téren magára. Szinte az összes korszerű fogászatnál elérhető a fogmosás-oktatás, amelynek keretében mindenki megtanulhatja a helyes technikát. És ez nem ciki, ezzel nagyon sok páciens élt eddig, mi pedig azt látjuk, hogy az ő fogaikkal van a legkevesebb baj a későbbiekben.
Az alapokat szerencsére a legtöbben tudják: minimum napi kétszeri fogmosás és egyszeri fogselymezés, azonban a technika és az időintervallum kapcsán már sok a bizonytalanság.
Kezdjük a legfontosabbakkal: tévhit, hogy a dörzsölés hatékony, hiszen nem lesz tisztább a fog, ha erősen sikálja az ember. A lepedéket lágy mozdulatokkal is el tudjuk távolítani, és a fogkefe is akkor jó, ha annak puhák (puhábbak) a sörtéi. Ezzel ugyanis nemcsak a tiszta fogakról gondoskodunk, de meg is óvjuk az ínyünket.
Így kell csinálni, ha jót akar magának az ember!
Az egyik legnépszerűbb technika a Bass-technika, ami azt javasolja, hogy a fogkefét félig az ínyre, félig a fogra helyezzük, nagyjából 45 fokos szövegben úgy, hogy a sörték az íny felé nézzenek. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a lényeg: lágy körkörös mozgást kell végezni, nagyjából tízszer-hússzor, majd haladhatunk tovább.
A módszerrel nemcsak a fogak felszínét és fognyakat, de kis mértékben a fogközöket is megtisztíthatjuk, de ennek maximalizálására azért érdemes fogselymet is használni. Enélkül ugyanis fogaink felszínének cirka 30-35 százalékát nem tisztítjuk meg. Az pedig sok, ha rejtett fogszuvasodásokról beszélünk…
Gyakori hibák
… mert sajnos ilyenek is vannak, és egyre többször találkozunk vele mi is.
- Rossz fogkefét vásárolnak a páciensek. A valóban hatékony eszköz nyele kényelmes, feje pedig nem feltétlenül túl nagy. A lényeg, hogy sok és puha (vagy közepes keménységű) sörte legyen a fején. A fogorvosok egyre többször javasolják az elektromos fogkefét, amivel még eredményesebb lehet a szájápolás.
- Rövid ideig történik a fogmosás. Ajánlott legalább 3 percig végezni a tisztítást, különben az ember csak félmunkát végez. Egyesek szerint a fogazatot célszerű 4 negyedre osztani (ahogy a fogorvosok is teszik), és mindegyik negyeddel minimum fél percet foglalkozni. Kívül, belül!
- Ez utóbbi azért is fontos, mert sokan kifelejtik a fogak belső felszínét. Súlyos hiba, a lepedékek ugyanis ott is meg tudnak tapadni, és fogszuvasodás plusz fogkő ezeken a területeken is ki tud (és ki fog) alakulni.
- Nem cserélik elég gyakran a fogkefét. Csak jó minőségű sörtével lehet elég alapos a szájápolás, ezért 2-3 havonta cserélni kell az elhasználódott fogkefét. Ez nem javallat, ez kötelező kellene, hogy legyen, enélkül ugyanis sokat kockáztat az ember.
Nem is olyan nehéz ezeket betartani, igaz? Szerintünk se, fogaink épsége érdekében viszont minden fáradtságot be kell vállalni, hiszen csak így lehet a mosolyunk sokáig szép és egészséges. Találkozunk a következő kontrollon, addig pedig csak ügyesen!