A 21. században már sok mindent teljesen természetesnek veszünk. Olyan dolgokat, amik régen bizony nem voltak elérhetők, viszont az igény megvolt rájuk. Az őseink által alkalmazott megoldások ma már viccesnek, sok esetben pedig egészen extrémnek tűnnek, de mit tehetett volna a régi korok embere? Abból főzött, amije volt.
Hogy milyen út vezetett a mostanság használt, modern anyagokból és technológiával készült kivehető fogpótlásokig, abba adunk egy rövid betekintést.
A fogpótlás iránti igény nem új keletű
Napjainkban az elvesztett fogak pótlása már nem kérdés, a hamis fogak iránti kereslet azonban egyáltalán nem új keletű. Arról nem is beszélve, hogy a cukor általános elterjedése még tovább növelte a fogpótlások iránti igényt, hiszen ezzel párhuzamosan egyre több lett a szuvas fog is. A „fejlesztők” pedig megpróbáltak lépést tartani ezzel a megnövekedett igénnyel, és az adott kor lehetőségeivel élve olyan protézisekkel rukkoltak elő, amik a maguk idejében úttörőnek számítottak.
A civilizáció fejlődésével párhuzamosan finomodtak a kor fogorvosai számára elérhető anyagok is. A fizika, a kémia és a biológia területén megjelenő innovációknak köszönhetően egyre több olyan hasznos alapanyag jelent meg, amik megfeleltek a célnak: biológiailag kompatibilisek voltak, könnyen hozzájuk lehetett férni, viszonylag olcsónak bizonyultak, és egyszerű volt velük dolgozni. Eddig viszont hosszú út vezetett az elefántcsonttól a fán át a vulkanizált gumiig.
A 18. század előtt alkalmazott megoldásokról
Igaz, hogy az ezzel foglalkozók mindig mindent elkövettek azért, hogy az általuk elkészített fogsorok a lehető legkényelmesebbek legyenek, ezt azonban gyakran nem sikerült elérniük. Íme néhány példa a legismertebb megoldásokból:
- a japánok, akik mesterei voltak a fafaragás művészetének, fogsorokat is készítettek ebből az anyagból. Az ősi protéziseket egyetlen darab fából faragták ki – többek között cseresznyéből –, és a természetes fogakat csavarok segítségével rögzítették beléjük.
- az elefántcsont a másik anyag, amit az elvesztett fogak pótlására régóta használtak. A víziló, a rozmár vagy az elefánt csontjaiból készült fogak nem voltak hosszú életűek, és nem is tűntek túlságosan természetesnek, de a célnak megfeleltek akkoriban. Az elefántcsont egyébként sokáig használatban maradt annak ellenére, hogy meglehetősen ritka és drága volt: a fogsorok alapját készítették belőle még akkor is, amikor a minőségi emberi fogak a 18. század vége felé elérhetőbbé váltak.
- csontból ugyancsak készültek fogsorok: a kifaragott alapba emberi fogak, vagy elefántcsontból kivájt fogak kerültek.
A mintavétel megjelenése
A kivehető fogsorok készítése során a mintavételnek fontos szerepe van, hiszen ennek hiányában a protézis nem passzol tökéletesen, vagyis meglehetősen kényelmetlen lesz a viselése. A modern fogászat atyjának is tekintett francia orvos, Pierre Fauchard erre a problémára keresett megoldást, amikor viasz segítségével egy jól illeszkedő modellt készített a fogsorról, amit azután a mesterek csontból vagy elefántcsontból reprodukáltak.
Kortársa, a német Philipp Pfaff már mindkét állcsontról vett mintát, amit gipszbe öntöttek, és ez lett a fogsor modellje, azaz ez alapján dolgoztak a mesterek. A módszer nagy előnye volt, hogy a páciensnek nem kellett folyton próbákra járnia, de a protézisekhez még mindig elefántcsontot használtak.
Arany és porcelán
Etienne Bourdet francia fogorvos az 1700-as években egy lyukakkal tarkított, aranyból készített alaplemezzel állt elő. A mélyedések olyanok voltak rajta, mint a fogak üregei, és úgynevezett csapokkal látták el őket. Ezekhez a csapokhoz kapcsolódtak az elefántcsontból készült, vagy természetes (emberi) fogak.
A porcelán műfogakat az 1700-as évek végén találták fel Franciaországban. A gond csak az volt, hogy a porcelán igen törékenynek bizonyult, ezért nem örvendett nagy népszerűségnek. Csak később, az 1800-as évek végén jött ismét divatba, addigra azonban már rengeteg fejlesztésen ment keresztül az anyag mind a textúráját, mind pedig az ellenállóképességét tekintve.
Még számos anyaggal kísérleteztek…
A protézisek alapjának megformázása során még számos anyaggal próbálkoztak. Ilyenek voltak például a vulkanizált gumi, az alumínium, a vinilgyanta, és még hosszan sorolhatnánk. Szerencsére azonban ma már megbízható és innovatív alapanyagok állnak rendelkezésre, amikből jól illeszkedő és kényelmes fogsorok készülnek.